Az ötödik álom után majdnem egy hét telt már el. Barátnőimmel megyek a buszállomásra,mikor végre élőben is megpillantom. Furcsa érzés élőbe látni ennyi álom után. Eddig valahogy jobb pasiként emlékeztem rá. Az egyik lámpánál állunk épp, mikor kiszúrom, hogy engem figyel. Ráköszönök, mire visszaköszön. A lámpa átvált és elindulunk. Én a barátnőimmel, ő pedig egyedül. Először a barátnőimet kísérem el és megvárom, amíg felszállnak a buszra majd én is elindulok. Ott ül a buszmegállóban és egy barátjával beszélget. Nem messze, az árnyékban megállok és beteszem a fülest, hogy zenét hallgassak. Figyelem, hogy elmegy az egyik busz, ami ugyanúgy jó lenne neki, mint az, amivel én megyek. A következő pillanatban odalép, gyengéden kiveszi a fülemből a fülest és a sajátjába rakja.
- Mit hallgatsz? - kérdezi, miközben a nagy kék szemeivel néz. Pont elég közel ahhoz, hogy nyomban elvörösödjek. Megnézi a képernyőt és felkiált - Offspring?
- Nem szereted? - kérdezem rögtön és magam is meglepem azzal, hogy ennyire érdekel.
- De, nagyon - mosolyog. Leállítom a zenét, majd elteszem a fülest a táskámba.
A következő húsz percet végig beszélgetjük. Mikor leszáll félúton, az előző számnál folytatom a zenehallgatást.
