A barátommal a házuk előtt találkozunk. Épp akkor érek oda, amikor a biciklitárolóból jön ki. Nemrég végzett a munkahelyén és erről bizonyosságot tesz a fáradt arca is.
Sokaknak elsőre furcsa, hogy a barátom tíz évvel idősebb nálam, de nekem már sokszor fel se tűnik. Eleinte fura volt, hogy dolgozik, nem pedig iskolába jár és hogy a családjától két órányira lakik, de hamar megszoktam.
Általában ilyenkor jön a kérdés, hogy hogyan ismertük meg egymást. Ez egyszerű. Közös barátok és egy strandolós nap után kezdődött minden. Konkrétan azóta minden nap találkozunk és éljük a mindennapjainkat.
Hogy szerelmes vagyok-e? Nem tudom, de remélem. Ha ez a szerelem, akkor igen, viszont ki tudja? Mi van ha egy év múlva jön valaki és rájövök, hogy az az igazi szerelem? Legalábbis eddig majdnem mindig így volt.
Elvégre ez az az érzés, amit még a legnagyobb költők és írók sem tudtak profin körülírni. A másik pedig az, hogy az emberek sosem merik bevallani, hogy éppen boldogok vagy esetleg tökéletes az életük. Hiszem mi történik, ha a következő pillanatban eltűnik az egész, mintha egy szélfuvallat vitte volna magával?
