Blogom

Ismét csak eltelt egy kis idő. Azóta rengeteg minden változott. Az "álom pasit" sikeresen elfeledtem, de ki gondolta volna, jött helyette más. Tibit még a télen ismertem meg vagy fél éves szemezgetés után. Már több hónapja nem láttam, vagy nem érdekelt, hogy ott van.

A barátomtól jöttem haza öt óra körül. Elbúcsúztam tőle és felszálltam a buszra, ami vagy öt perccel korábban beállt a mars téri megállójába. Leültem egy helyre és a turkálni kezdtem a táskámba a fülesem után. Időközben a szemem sarkából láttam, hogy valaki elfoglalja a szomszédos helyet. Felnéztem és megláttam a zöld szemű srácot, aki nyáron direkt mindig velem szembe ült le a buszon. Hirtelen összeszorult a gyomrom, de neki se kellett több.

- Helló! Tibi vagyok - mutatkozott be nagy mosollyal. Egyből leejtettem a fülesem és a kezéért nyúltam. Gyengén megszorította, miközben én is bemutatkoztam. - Szép név, mint a szemed. Az is gyönyörű.

- Köszönöm - pirultam el egyből és megkezdődött a beszélgetés.

Még csak pár perce beszéltünk, amikor rákérdezett késői hazatérésem okára. Egy pillanatig gondolkodtam és a szimpatikus fiú arcát néztem, majd halkan megszólaltam.

- A barátommal voltam.

Egy pillanatig rám nézett, majd nagyot sóhajtott és folytattuk a beszélgetést egészen addig, amíg meg nem érkezett egy barátja. Valamiért nem beszéltünk többet aznap.

Ezután még néhány este vele mentem haza. Volt, hogy haza is kísért és el is hívott, hogy találkozzunk más helyszínen is. A barátomra való tekintettel nemet mondtam neki. Ezek után még néhányszor beszéltünk, de mint utólag kiderült, véget ért a gyakorlat az étterem és megkezdődött számára a vizsgaidőszak. Egész nap otthon tanult és nyilván eszébe se jutottak a beszélgetéseink. Ezen kívül sosem hittem róla, hogy az a fajta srác aki egyszerre csak egy csajt fűzöget.

Teltek a hetek, a hónapok és egy délután hazafelé nagyon unatkoztam hazafelé. A telefonomon a facebookot nézegettem és észrevettem, hogy fent van chaten. "Miért ne írjak rá" - gondoltam. "Nem lehet belőle nagy baj. Maximum nem ír vissza."

Így hát újrakezdődtek a beszélgetések és egészen egy találkozásig fajult a dolog

Az ötödik álom után majdnem egy hét telt már el. Barátnőimmel megyek a buszállomásra,mikor végre élőben is megpillantom. Furcsa érzés élőbe látni ennyi álom után. Eddig valahogy jobb pasiként emlékeztem rá. Az egyik lámpánál állunk épp, mikor kiszúrom, hogy engem figyel. Ráköszönök, mire visszaköszön. A lámpa átvált és elindulunk. Én a barátnőimmel, ő pedig egyedül. Először a barátnőimet kísérem el és megvárom, amíg felszállnak a buszra majd én is elindulok. Ott ül a buszmegállóban és egy barátjával beszélget. Nem messze, az árnyékban megállok és beteszem a fülest, hogy zenét hallgassak. Figyelem, hogy elmegy az egyik busz, ami ugyanúgy jó lenne neki, mint az, amivel én megyek. A következő pillanatban odalép, gyengéden kiveszi a fülemből a fülest és a sajátjába rakja.

- Mit hallgatsz? - kérdezi, miközben a nagy kék szemeivel néz. Pont elég közel ahhoz, hogy nyomban elvörösödjek. Megnézi a képernyőt és felkiált - Offspring?

- Nem szereted? - kérdezem rögtön és magam is meglepem azzal, hogy ennyire érdekel.

- De, nagyon - mosolyog. Leállítom a zenét, majd elteszem a fülest a táskámba.

A következő húsz percet végig beszélgetjük. Mikor leszáll félúton, az előző számnál folytatom a zenehallgatást.

A barátommal a házuk előtt találkozunk. Épp akkor érek oda, amikor a biciklitárolóból jön ki. Nemrég végzett a munkahelyén és erről bizonyosságot tesz a fáradt arca is.

Sokaknak elsőre furcsa, hogy a barátom tíz évvel idősebb nálam, de nekem már sokszor fel se tűnik. Eleinte fura volt, hogy dolgozik, nem pedig iskolába jár és hogy a családjától két órányira lakik, de hamar megszoktam.

Általában ilyenkor jön a kérdés, hogy hogyan ismertük meg egymást. Ez egyszerű. Közös barátok és egy strandolós nap után kezdődött minden. Konkrétan azóta minden nap találkozunk és éljük a mindennapjainkat.

Hogy szerelmes vagyok-e? Nem tudom, de remélem. Ha ez a szerelem, akkor igen, viszont ki tudja? Mi van ha egy év múlva jön valaki és rájövök, hogy az az igazi szerelem? Legalábbis eddig majdnem mindig így volt.

Elvégre ez az az érzés, amit még a legnagyobb költők és írók sem tudtak profin körülírni. A másik pedig az, hogy az emberek sosem merik bevallani, hogy éppen boldogok vagy esetleg tökéletes az életük. Hiszem mi történik, ha a következő pillanatban eltűnik az egész, mintha egy szélfuvallat vitte volna magával?

Az egyetlen, na jó sokadik bajom ezzel az iskolával, hogy leginkább egy börtönhöz hasonlít. Van rács az ablakon meg torony is. Mi kell még? Napközben csak kilépővel lehet kimenni (meg ha elmúltál tizennyolc), az udvart is az épület közepébe tervezték. A folyosó ablakai az udvarra néznek, ezért csak a termekből látni a külvilágot. Bár már a második évre kezdem megszokni.

Egy barátnőmmel beszélgetek nagyszünetben, amikor ismét eszembe jut ez a dolog. Már vagy öt perce bosszankodik a barátja miatt, én pedig próbálok tanácsot adni. Durva túlzás, hogy sikerül is.

- Szerinted nem beteges ez egy kicsit? Negyedjére vele álmodni?

- De. Az biztos, hogy beteges. De tetszik neked? Vagy legalábbis jó pasi?

- Még jó pasinak se tartom. Na jó! Ha elmenne kozmetikushoz vagy bőrgyógyászhoz meg fodrászhoz, akkor egész jól nézne ki.

- De nem lesz köztetek semmi! - jelenti ki, a tíz hónapja tartó kapcsolatomra célozva.

- Nem hát! Szeretem Istit!

Suli után hazakísérem, majd miután elbúcsúztunk, a fülembe teszem a fülesem és ordító üzemmódba kezdek zenét hallgatni.

"Tegnap rólad álmodtam, pedig már régen nem szoktam" /Tankcsapda/

Az órám csörög és mire sikerül megtalálnom, már a zene a közepén tart. Nővérem viharzik el mellettem egy köntösben, hogy befoglalja a fürdőt.

Szörnyű álmom volt! Vagyis igazából csodás, de épp ez a szörnyű. Miért álmodok róla? Miért vele? Már negyedjére.

Kimászok az ágyból és a konyhába megyek reménykedve, hogy még maradt tej a kávémba. Elkészítem és felfrissült aggyal gondolkozok. Semmi nincs köztünk, csak barátok vagyunk, mégis folyamatosan ő játssza a hősszerelmest az álmomban. Pedig nem kéne! A barátomnak kéne adni ezt a szerepet, nem pedig neki.

Gyorsan elkészülök és még a maradék időmben megcsinálom a tegnap elhanyagolt házimat. Nincs első órám, de már nyolc körül a suli előtti parkban ülök és újságot olvasok. Vagyis csak a Garfieldot.

Előttem futnak azok a szerencsétlenek, akiknek első órában tesizniük kell. Arrébb sétálok és leülök az áradó Tisza mellett a rakparton. Tavasz van, de még nem annyira vészes az áradás.

Néha elgondolkozok, mi lenne ha kiáradna. Melyik lenne jobb? Tanulni vagy homokzsákot pakolni?
 Ismét eszembe jut az álmom. Már nem is értem miért akadtam ki ennyire. Ha vele álmodok, hát akkor ez van. Élőbe úgysem fog megtörténni. De mi van, ha mégis?

Lassan eltelik az az egy óra és elindulok a suliba. Első órám fizika. Szenvedve, de beülök órára és az ablakon át a külvilágot nézem.